Miért nem tudsz igazán kikapcsolni, még a szabadságodon sem?

Hányszor hallottad már ezeket a mondatokat? És lehet, hogy neked, sem ismeretlenek:

“Vajon tényleg mindent elintéztem, amit el kellett volna az indulás előtt? Azt az emailt még gyorsan elküldöm azért.”

“Nagyon klassz itt minden tényleg, de egyszerűen feszült vagyok, nem értem mi bajom van.”

„Hazajöttem a nyaralásból, és kb. két nap múlva úgy érzem magam, mintha el sem mentem volna.”

Pedig minden adott volt ugye?

A helyszínváltozás, bőséges idő a pihenésre, finom falatok, nagy séták akár a tenger- vagy az óceánparton…

És mégis, az első napokon szinte lehetetlennek tűnik elengedni a munkahelyi feladatokat, az otthoni teendőket vagy úgy egyáltalán önmagadat. És mire átkapcsolnál pihenő üzemmódba, már indulhatsz is haza.

Ha ismerős ez az érzés, szeretném, ha tudnád, ez nem azt azt jelenti, hogy rosszul csinálod a pihenést vagy valami baj lenne veled. Ezeknek a megéléseknek nagyon is konkrét, testi okai vannak. 

Gyere, mutatom!

fotó: Darab Zsuzsa

A valódi ellazulás azon múlik, hogy a testünk mikor érez elég biztonságot ahhoz, hogy leengedjen. Nem pedig azon áll vagy bukik, hogy hova utazunk el.

A tudományos háttér: amikor a készenléti állapot nem kap egy egyértelmű „vége van” jelzést

Az idegrendszerünk,  pontosabban az autonóm (vegetatív) idegrendszerünk, folyamatosan azon dolgozik, hogy alkalmazkodjunk a környezetünkhöz és fenntartsuk a belső egyensúlyt. Ennek két fő működési ága van.

A szimpatikus idegrendszer az aktivációért és az energia mozgósításáért felel: azaz felkészíti a szervezetet a fokozott terhelésre, a gyors reagálásra, a klasszikus „harcolj vagy menekülj” válaszra. Míg a paraszimpatikus idegrendszer ezzel szemben a pihenés, a regeneráció, az emésztés és a helyreállítás folyamatait támogatja.

A modern életünk egyik nagy kihívása, hogy sok stresszor nem rövid, jól körülhatárolt eseményként jelenik meg a mindennapjainkban, hanem állandó háttérterhelésként van jelen: úgy érzed agyonnyomnak határidők, folyamatosan elérhetőnek kell lenned, túl sok inger ér, állandóan előre tervezel és mentális készenlétben vagy.

És bár ezek stresszorok nem jelentenek közvetlen fizikai veszélyt, a szervezet részben hasonló élettani válaszokat adhat rájuk: fokozódhat a stresszhormonok termelődése, emelkedhet az izomtónus, felgyorsulhat vagy felszínessé válhat a légzés.

Ezért fordulhat elő, hogy amikor végre elutazunk vagy kiszakadunk a megszokott környezetből, nem érezzük azonnal a megkönnyebbülést.

A környezet megváltozik ugyan, de az idegrendszeri mintázatok nem kapcsolnak át automatikusan.

A bolygóideg (vagus ideg), amely fontos szerepet játszik a paraszimpatikus szabályozásban, ugyanis nem egy olyan kapcsoló, amit egy repülőjeggyel instant át lehet billenteni.

Az idegrendszeri rugalmasság és a regeneráció gyakran ismétlődő, biztonságot közvetítő testi tapasztalatokon, gyakorláson és fokozatos újraszabályozódáson keresztül épül fel, így önmagában a helyszínváltás sokszor még nem elég.

Ezért fordulhat elő, hogy a tested ugyan fizikailag a tengerparton fekszik, miközben belül még mindig „túlélő üzemmódban” pörögsz.

Amit a testünk próbál elmondani nekünk

Amikor a légzésterápiás üléseken dolgozom, nagyon sokszor onnan indulunk a kliensekkel, hogy a légzés szinte csak a mellkast emeli meg és sekélyes, a rekeszizom pedig alig dolgozik, hiába ez az egészséges légzés alapja. A vállak sokszor fel vannak húzva, a kezek majdhogynem ökölbe szorulnak, néha anélkül, hogy aki velem szemben ül ezeket a testi tapasztalatokat észrevenné.

És ebben tulajdonképpen nincsen semmi meglepő. Ez egy nagyon intelligens, évek alatt kialakult túlélési stratégia.

A testünk megtanulta, hogy mindig résen kell lenni, mert valamikor ez volt a biztonságos.

Csak közben elfelejtettük, hogyan kell elengedni magunkat, megpihenni és relaxálni.

És itt jön a legtrükkösebb rész: sokunknak a pihenés maga is teljesítmény lett.

„Ki kell használnom ezt az időt.”

„Most jól ki kell pihennem magamat, mert ki tudja mikor lesz rá ismét lehetőségem.”

„Ha már eljöttünk ide, aktívan kell feltöltődnöm.” 

Így a vakáció is egy újabb feladatlistává válik, amit el kell végezni, csak most épp a napozóágyon pipáljuk a to do listát.

Pedig a valódi ellazulás azon múlik, hogy a testünk mikor érzi elég biztonságosnak a környezetet ahhoz, hogy leengedjen. Nem pedig azon áll vagy bukik, hogy hova utazunk el. És ez a biztonságérzet legkevésbé sem a lelkünkben dől el, a testünk, az idegrendszerünk ad rá engedélyt.

Egy légzőgyakorlat, amit bárhol elkezdhetsz

Ha most úgy érzed, ismerős mindez, itt egy egyszerű, bárhol-bármikor elvégezhető gyakorlat, amivel oldani tudod a feszültség, szorongás, pánik tüneteit és nyugtathatod az idegrendszeredet.

1:2-es légzés - kb. 5 perc (gyerekeknek nem ajánlott)

1. Ülj vagy feküdj le kényelmesen.

   Ha tudod, érdemes lehet fekve végezni a gyakorlatot, hogy jobban el tudjanak lazulni az izmaid. Csak egy alacsony párna legyen a fejed alatt.

   Ha pedig ülsz, figyelj oda, hogy egyenes legyen a hátad, húz ki magad és dőlj hátra, legyen megtámasztva a felsőtested.

2. Tedd az egyik kezedet a mellkasodra, a másikat a köldököd területére.

3. Lazíts el magad, engedd le a vállaidat, engedd ki a hasadat.

4. Lélegezz be az orrodon át mélyen alhasadba, 3 másodpercig. (a hasad emelkedik jobban, mint a mellkasod. Ilyenkor dolgozik a rekeszizom, ez a helyes légzés alapja)

5. Lélegezz ki lassan, 6 másodpercig.

6. Ismételd 8-10 alkalommal.

A hosszabb kilégzés direkt módon aktiválja a vagus ideget, és jelzi a testednek: most nincs veszély, elengedhetsz, mepihenhetsz. 

Ez a légzőgyakorlat a tünetek kezelésére szolgál és nem a gyökérokok feloldására. És nem fog azonnal mindent megoldani, de egy apró, ismételhető üzenet a testednek, hogy elkezdhet bízni a nyugalomban.

Ha szeretnéd ezt mélyebben megtapasztalni

Ha úgy érzed, jó lenne megtapasztalni milyen érzés elvárások és feszültségek nélkül megpihenni, szeretettel hívlak a Lovak · Légzés · Hangok · Jelenlét délutánra, 2026. július 12-én, Pilisszántón.

Az igazi szabadság az, amikor a tested is végre megtapasztalhatja, hogy milyen az, amikor biztonság van.

Ezen a 4 órás, vezetett folyamaton stresszoldó légzés, a lovak jelenléte, hangfürdő és egy naplemente kísér, ami nem siet sehova. Nem kell értened a lovakhoz vagy a légzéshez, egy dolgod lesz csak: jelen lenni. Pontosan azt a fajta biztonságos teret hozzuk létre neked, amiről fentebb írtam: ahol a tested végre megengedheti magának, hogy leengedjen.

Kiscsoportos folyamatban tartjuk neked a teret, alább pedig minden további információt megtalálsz az eseménnyel kapcsolatban:

Lovak & Légzés & Hangok délután →

Egyéni folyamat

Ha pedig mélyebbre mennél a fenti témában és elengednéd a folyamatos teljesítést, a túlélő üzemmódot és a feszültségeket, szeretettel várlak egyéni folyamatban önismereti légzésterápiára, trauma-informált szemléletben. 

Erről bővebben alább olvashatsz:

Önismereti légzésterápia→